Egy elválaszthatatlan örök barátság: A légzés és elme kapcsolata

E kapcsolat gondolati szinten oly illékony. Genetikailag viszont szilárd, megkérdōjelezhetetlen alapokon nyugszik. Mit is jelent ez pontosan?

E kapcsolat gondolati szinten oly illékony. Genetikailag viszont szilárd, megkérdōjelezhetetlen alapokon nyugszik. 

Mit is jelent ez pontosan? Gyakran megfeledkezünk a légzés jelenlétének fontosságáról. Pontosabban a légzés jelenlétének fontosságáról és a mélyben gyökerező gyógyító hatásáról. Oly megszokott, oly egyértelmű és automatikus jelenség az életünkben, hogy az automatizmusa könnyen elrejti elménk elől képességének erejét.

Pedig lélegzetvételünk az életjelünk.

Szenteljünk hát neki nagyobb figyelmet, mert megérdemli. 

Szeretném megmutatni milyen érzés átélni az erejét, ezért tovább olvasva találsz egy pár perces nagyon egyszerū gyakorlatot. 

Felhívás keringőre:

Amint elolvastad ezt a blog bejegyzést kérlek próbáld ki ezt az egyszerū alig néhány perces gyakorlatot, hogy megtapasztalhasd azt, amirōl éppen írok.

Menj a lakásnak, szobának, helységnek egy sarkába, ahol legalább tíz percig nem zavar meg senki és a figyelmedet magadon tudod tartani. 

Hunyd be a szemed és csak lélegezz. Orron be, szájon át ki. Be és ki. Be és ki. Figyeld csak a levegō áramlását. 

Amikor úgy érzed ellazultál merülj el ebben az állapotban és élvezd ameddig jól esik. Majd lassan nyisd ki a szemed és nevezd meg az érzést, ahogyan abban a minutumban érzed magad.

Nyugodt? Megkönnyebbült? Békés? 

Nem az a fontos, hogy melyiket érzed, hanem az, hogy megtapasztald a különbséget az érzések között. Vesd össze hogyan érezted magad a gyakorlat elōtt és után.

Merōben eltérō igaz?!

Itt hívnám fel a figyelmedet arra, hogy nem csak az számít merōben eltérō változásnak, ha a dühöt nyugodtság váltotta fel. Az is számot tevō javulás, ha szimplán ezernyi gondolat hullámzott át az elméden és most csak a csendet hallod.

A légzés kordában tudja tartani az elme dallamvonalát. Egy olyan eszköz, amely mindenki számára elérhetō, csupán tudatos jelenléttel fel kell élesztenünk a hatalmát, hogy a gyógyító ereje megmutatkozzon az életünkben. 

Egy amerikai pszichiáter azt tanácsolja a pánikbetegségben szenvedōknek, hogy ne a pánik helyzet tanítson meg a tudatos légzésre, hanem a légzés tanítson meg a pánikhelyzet kezelésére.

Vagyis menj elébe a dolognak.

Alkalmazd, gyakorold mindennap, hogy krízis helyzetben az elméd automatikusan segítségedre siessen. 

Képes rá, ha megtanítod neki!

Remélem tetszett az írásom!

Szeretettel,

Betti

További blog

örömöm a MÚZSÁM

Mi lenne, ha az örömöt is képesek lennénk múzsaként használni, és ugyanúgy alkotóerőt meríteni belőle, ahogy a fájdalomból?